A sziget őslakói a guancsok voltak. Származásuk bizonytalan; mivel feltűnően sokuknak derékig érő, szőke haja volt, leginkább viking-berber keveréknépnek gondolják őket. Kultúrájukat mind intenzívebben kutatják (ásatásokkal és levéltárakban is).

Egyes történészek szerint már a föníciaiak is ismerték a szigeteket, és van, aki szerint i. e. 470-ben Hanno is megfordult itt, a rómaiak pedig Fortunatae Insulae, azaz Boldog-szigetek néven emlegették, és állítólag korlátozottan kereskedtek is velük. Ezt a nevet onnan kapta, hogy az antik mitológia ezeket a szigeteket tartotta a világ legnyugatibb részének, ahol a nap szekerének útja véget ér, ahol örök a tavasz és a jólét. Éppen ezért i. e. 150-ben Ptolemaiosz Klaudiosz huszonhét kötetes atlaszában a a kezdő délkör a Kanári-szigeteken haladt át. Róma bukásával elfeledkeztek a szigetekről, amiket a X. században az arabok fedeztek fel ismét - az itteni királyság elég erős és gazdag volt, hogy az arab kereskedőket eltartsa. Az első európai hódítók a XIV. században jelentek meg; a sok nációból végül Kasztília és Portugália jutott el a végső célig.

1402-1404-ben Jean de Béthencourt normann kalador előbb magánvállalkozásként, majd Kasztília nevében meghódította Lanzarote, Fuerteventura, Hierro és La Gomera szigetét. Unokaöccse, Maciot de Béthencourt eladta a fennhatóság jogát a portugáloknak, akik azonban csak La Gomerát tudták tényleg megszerezni. V. Alfonz 1479-ben megkötötte a kasztíliai koronával az alcáçovasi békét, és ebben lemondott a szigetekről - cserébe a portugálok megkapták az Azori-szigeteket, a Zöldfoki-szigeteket és Madeirát. 1478-83-ban Juan de Rejón és Pedro de Vera elfoglalta a bennszülöttektől Gran Canaria szigetét, 1491-ben Galician Alonso Fernandez de Lugo La Palmát, majd végül, 1494-96-ban Tenerifét is. A szigetek az Amerikába tartó hajók fontos állomásává, utolsó kikötőivé váltak. A nyugalmat 1902-ben zavarta meg egy függetlenségi mozgalom, amit azonban a spanyol csapatok elnyomtak. 1936-ban a szigetekről indultak el Franco csapatai, hogy kirobbantsák a spanyol polgárháborút. A második világháború után a szigetek valódi idegenforgalmi paradicsommá váltak, és 1983-ban autonómiát kaptak.